Samu történetéhez hozzá tartozik, hogy sokáig vonakodtam a története megírásától. Végül is, kit érdekel egy beteg kutya? Szívesen olvas erről bárki is? Nem akartam Őt sajnáltatni. Aztán ahogy teltek a napok, hetek, hónapok, egyre több és több bajunk lett, de mindent túléltünk. Ezeket leszámítva egy égetnivaló kis ördögfióka volt, már az elejétől fogva. Most sem különb, csak lusta. Meg szívat. Meg horkol, mint egy pasi. Rendszeresen. Olyan jelentőségteljesen és megvetően tud nézni, ha az állatorvosnál kötünk ki, vagy ha nem az van amit Ő akar, hogy néha még bűntudatom is lesz tőle. A betegségei miatt sokan mondták, erről a kutyáról könyvet kéne írni, annyi mindent túlélt. De nem csak a betegségeiről lehet írni. Nem is csak arról fogok. Hanem arról is, mennyire szeretetreméltó kis hülye, aki minden napra tartogat valamit, ami szórakoztató és olyat is, ami idegesítő. Mi így szeretjük, és bármit megtennénk érte.
Végső elhatározásra az írást megelőző este jutottam. Tudni kell, hogy jelenleg még mindig a bőrbetegsége kezelését nyögjük. Februárban bakteriális fertőzést és gombát diagnosztizált az orvosunk Samu testén. Addig a pontig nem is sejtettem, hogy egy kutyával ilyen előfordulhat.
Mindig volt kutyám. Életem eddigi 22 éve alatt mindig volt egy négylábú, aki a társam volt. Mindig németjuhász, vagy németjuhász keverék. Nem tudom miért, csak így alakult. Hiába, a ,,márkahűség” nagy úr, de ez mellékes. A lényeg, hogy eddig a kis szarosig (nem sértődik meg, ha így hívom) el sem tudtam képzelni, hogy egy kutya lehet beteg is. Állandóan. Havonta. A történetét Ő fogja elmesélni, Én csak egy kis ízelítőt adok belőle.
Visszakanyarodva arra a pontra, mikor elhatároztam, hogy nekikezdek a története megírásának, azt hittem megőrülök. Idestova kettő hónapja már, hogy Samut hordjuk fürdeni, minden héten, rendszeresen. Nem ám normál samponnal, hanem a jó drága gyógy samponnal a bőrére. Nem baj, kikezeljük.
(Samu és a fürdetés…Nyolcadik alkalommal már barátok lettek)
A fürdetés mellett különböző (természetesen nem olcsó) krémekkel is kenni kell Őfelsége bőrét, amit Ő nagyvonalúan általában kerülni szokott, mert ha meglátja a krémet a kezemben, bármennyire fáradt, felpattan és elviharzik. Valami csoda folytán előző este hagyta magát bekenni. Lehet, csak nagylelkűségét gyakorolta irányomba, de örültem, mint majom a farkának, hogy nem kell órákat könyörögni, mire végül hajlandó lefeküdni és hagyni magát. Eljutottam a krémekkel a fenekéig, ahol tele volt sebekkel. Olyanokkal, amilyenek a testén is voltak két hónappal ezelőtt. Szó szerint sírva kentem a kutyát, miközben káromkodtam magamban, hogy ilyen a világon nincs. De mégis van. Összegezve: újra irány az orvos, ahol már szinte törzsvendégek vagyunk. Némi kesergés után eldöntöttem-eldöntöttük testületileg, hogy ezt is megoldjuk. Ezt is túléljük.
Kommentek