Samu vagyok, túlélő

Újabb engedélyt kaptam a kutyámtól, hogy leírjam a saját gondolataimat a blogjában.  Samu ma hányt. Ez nem is lenne olyan érdekes, általában a kutyák többsége vissza is eszi (ahogyan a kakájukat is, de ez megint más sztori). Ami lényeges a történetben az az, hogy olyan ételmaradékot küldött a napvilágra magából amit mi, a családja biztosan… Tovább »

Samu kutya a névnapomra való tekintettel megengedte, hogy kicsit, tőle elvonatkoztatva írjak a blogjába. Az engedélykérésem hangos horkolással fogadta, szóval szerintem nyert ügyem van!  Amiért billentyűzetet ragadtam, az a következő: egyszerűen leírhatatlanul felháborít az, amit az állatokkal kapcsolatban látok nap, mint nap a Facebook nevű közösségi oldalon. Ilyen állatkínzás, olyan kirakott kutya-macskakölykök konténerből kimentve…. Hova… Tovább »

Samu vagyok, 3 éves túlélő. Nem ám olyan túlélő, akit borzasztó körülmények közül mentettek, mert ha így lett volna, valószínűleg már nem diktálnám e sorokat. Ennek ellenére, ha a történetem végére érek, mindenki megérti majd, hogy miért is vagyok én tulajdonképpen mentett eb, mert a gazdáim az életemet mentették meg. Minden egyes alkalommal. A történetem… Tovább »

  Samu történetéhez hozzá tartozik, hogy sokáig vonakodtam a története megírásától. Végül is, kit érdekel egy beteg kutya? Szívesen olvas erről bárki is? Nem akartam Őt sajnáltatni. Aztán ahogy teltek a napok, hetek, hónapok, egyre több és több bajunk lett, de mindent túléltünk. Ezeket leszámítva egy égetnivaló kis ördögfióka volt, már az elejétől fogva. Most… Tovább »